SZEMLE - King of Capitalism - Thomas Watson And The Building of IBM

Tartalom

2005-10-16, King of Capitalism - Thomas Watson And The Building of IBM

A BBC mindig is híres volt arról, hogy minőségi dokumentumfilmeket forgat. A minőség mind a témaválasztásban, mind a téma feldolgozásában jellemző a brit adóra. Nincs ez másképp a Thomas Watson And The Building of IBM esetében sem.

Az IBM a XX. század egyik vezető számítás- és információtechnológiai cége, valószínűleg ez a XXI. században is így marad, nem kell senkinek bemutatni. A film a cég alapítójáról Thomas Watson-ról és a kezdetekről szól.

Id. Thomas Watson nem egyszerűen egy nagy céget akart alapítani...hanem a legnagyobbat.
Nagyon szegény körülmények között született és nőtt föl, az volt élete egyik legfőbb motivációja, hogy soha ne kelljen visszasüllyednie ide. Talán ezért is nem ismert később skrupulosokat. Pár év sikertelen házalói munka után belépett egy pénztárgép árusító vállalathoz. A cég vezetője, egy elkötelezett monopolista, volt az első mentora. Ennek a cégnek az volt az `isteni küldetése`, hogy megsemmisítse és elpusztítsa a versenytársakat. A tehetséges és értelmes, sőt ambiciózus Watson sikeresen került egyre feljebb a ranglétrán. 10 évvel később el is ítélték őt is, meg jó pár munkatársát, mag úgy mondanánk: tisztességtelen piaci magatartásért. Watson tagadott, kedves tanítómestere pedig kirúgta a cégtől, teljesen váratlanul.

Az elkövetkező harminc évben azon kezdett el dolgozni, hogy előző főnökét lekörözze, nagyobb, erősebb, gazdagabb, híresebb céget építsen. Az alapot az felismerés szolgáltatta, hogy az információ birtoklása és kinyerése egy aranybánya. A TCM vállalat Hollerith gépeinek lyukkártyás módszere volt a megoldás. 1924-ben ebből a cégből lett az IBM, az International Business Machines. Watson szerint a világ minden cégének szüksége volt eegy IBM gépre, csak még nem tudtak róla. A megoldás egy iskola alapítása volt, hogy a világ legjobb üzletkötőit kiképezve áruit eljuttassa ezekhez a cégekhez. Az ügyfél `gondozása` volt a kulcs. A törődés az ügyfelekkel. Megszületett az IBM Szellemiség. Egy vállalati `kultúra`, szokásokkal, buzdító dalocskákkal stb. Kialakult egy személyi kultusz is, az igazgató képe és szlogenje - `Gondolkozz` - ott lógott minden irodában. A siker nem maradt el, az évtized végére majd minden biztosítónál és nagyobb cégnél volt egy lyukkártyás gép.

Aztán jött a Gazdasági Válság. Watson nem rettent meg, előre menekült, fokozta a termelést...és bejött neki. A New Deal megmentette. A kormány minden állampolgárnak garantált bevételt ígért, ehhez pedig minden amerikairól nyilvántartást kellett vezetni. A megoldást az IBM szolgáltatta. 1936-ra Watson lett az USA leggazdagabb embere. Az amerikai piac után a világpiac következett. A 30-as évek európája az erős vezetőkről szólt. Watson-t is lenyűgözték ezek az emberek. Németországban Hitler hatalomra kerülése után megkezdődtek a külföldi cégek államosításai. Az IBM német leányvállalata azonban a kevés kivétel közé tartozott!!! A náciknak szükségük volt az IBM gépekre, így nyugton hagyták a céget. Kellettek a statisztikák, a gazdaságról, a hadseregről, és... a rendszerellenes/rendszeridegen állampolgárokról. Így a zsidókról is. A háborús felkészülés természetesen Watson figyelmét se kerülte el, új szlogennel állt hát elő: Világbéke a világkereskedelem által. Ezt az ötletét személyesen Hitlernek is megpróbálta eladni, azt hitte, sikerrel. Kitüntetést is kapott a német államtól. Ezt ugyan Lengyelország elfoglalása után visszaadta, a piacról azonban mégsem vonult ki. Miután az USA 1940-ben megtiltotta az amerikai vállatoknak, hogy az ellenséggel üzleteljenek, Watson átadta a leányvállalat vezetését egy náci igazgatótanácsnak. Cserébe a profit egy részét semleges országok bankjaiba utalták át neki

Pearl Harbour után `kibújt` belőle a hazafi. A gépeit az amerikai kormány rendelkezésére bocsátotta. Mindezért csak 1 % jutalékot kért, amit az IBM dolgozók árváinak megsegítésére fordított. Persze a nácik jutalékát továbbra is elfogadta. A háború végére az IBM bevételei megduplázódtak. Ezután sem vonult nyugdíjba az öreg. Az üzleti életbe belenövő fia és közte fokozódtak a viták. A fiú újító törekvéseit az apa nem nézte jó szemmel. 1952-ben a céget perbe fogták versenyellenes praktikák miatt. Az ifjabb Watson meg akart egyezni, az idősb azonban nem. A fiúnak végül sikerült egyezséget elérnie, amivel gyakorlatilag megmentette az IBM-et az összeomlástól. 1956-ban aztán végül is átadta a kormányt a fiának.

A film igen tanulságos volt. Megpróbálta teljesen objektíven kezelni Watson életét és cselekedeit, talán kicsit túlságosan is távolságtartó volt. Van aki Watsonban így csak korunk pozitív cselekvő hősét látja, az üzletembert; aki azonban észszerűen gondolkozik, felismeri benne korunk negatív, romboló szereplőjét is, az üzletembert ;-) Én nagyon hiányoltam, hogy a nácikkal való együttműködése nem kapott egy kicsit több hangsúlyt. Ennek ellenére ajánlom mindenkinek.

SZEMLE adatlap:

A szerző osztályzata: 6,5/10
Producer és rendező: Guy Evans
Hossz: 57 perc

Cikkszerző: yakee

Hozzászólás írása: