SZEMLE - Burma - State of Fear

Tartalom

2007-01-27, Burma - State of Fear

Mint a Kínáról szóló cikksorozat első részében említettem, a PBS az egyik legjobb dokumentumfilmes közösség a világon, amely 349 amerikai illetve kanadai tévécsatornát foglal magában. Elég ellátogatni a honlapukra, hogy lássuk, az ő szemük elől semmi sem maradhat rejtve, rengeteg érdekesebbnél-érdekesebb film dicséri a kezük munkáját.Ezúttal egy olyan filmjüket mutatjuk be, amely egy európai ember által szinte alig ismert világba - országba - kalauzol el bennünket. A Burma - State of Fear című produkció segítségével bepillanthatunk egy olyan országba, ahol a hadsereg háborút folytat saját népe ellen, ezrek halálát és szenvedését okozva ezáltal.

Az egykori angol gyarmat története során szinte örökké belső ellentétektől forrongott, 1948-as függetlenné válása előtt és után is. Az 1990-ben, demokratikusan megválasztott államfő Suu Kyi győzelmét a katonai vezetés nem fogadta el és Kyit házi őrizet alá helyezték ahol kisebb megszakításokkal még most is raboskodik. Than Shwe tábornok ekkor ragadta magához az egyszemélyi hatalmat és a csodás földi paradicsomot kőkemény diktatúrává változtatta. A 20. század végére azonban úgy tűnt, hogy végre béke köszönthet erre a csodálatos, természeti kincsekben bővelkedő dél-kelet ázsiai országra, politikai foglyok ezreit engedték szabadon és felcsillant a remény egy új életre. De sajnos 2005-ben kiderült, szalmaláng életű volt a béke, a katonai vezetés ugyanis ismét bekeményített, újabb letartóztatások következtek és a kormány székhelyét az addigi fővárosból Rangoonból Piyinmanaba, ebbe a kis északi városkába helyezték át. Egyébként a térképen ne is keressük Burma néven az országot, a diktatúra nem csak a fővárost, de az ország nevét is megváltoztatta, ma már Mianmar néven találhatjuk meg ezt a kis államot.

Menekülő burmai gyerekek a dzsungelben.

Tehát 2005 óta ismét a rettegés az úr az utcákon a burmai városokban, bárkit bármikor bármilyen váddal elvihetnek és a kemény burmai börtönökből csak megnyomorodva van menekvés, ahogy azt példákon illusztrálva láthatjuk a State of Fear-ben. A filmet egyébként Evan Williams készítette, akit már több alkalommal utasítottak ki Burmából és eme film készítése során is menekülnie kellett, ugyanis az állambiztonságiak a nyomába eredtek. Menekülése előtt azonban találkozott a gerillákkal, akik a határszéleken próbálnak ellenállást kifejteni a hadsereggel szemben, bár ennek legtöbbször a polgári lakosság - és főleg gyermekek! - isszák meg a levét. Emellett azt is megtudhattuk, hogy az ideutazó turisták dollárjai egy az egyben a katonák zsebébe vándorolnak, miközben a múzeumok, utak felépítésén dolgozó burmai asszonyok és férfiak egy fillért nem kapnak a munkájukért. Az évek óta folyó brutális helyzet megoldására minimális remény sincsen, az ENSZ továbbra is majdnem tétlenül szemléli a helyzetet, egyedül a thaiföldi határon felállított menekülttáborokkal tud segítő kezet nyújtani a szerencsétlen üldözötteknek.

Megrendítő erejű dokumentumfilm egy érdekes ámde megdöbbentő országról, ahol továbbra is a félelem az úr. És igen, ez lenne egy vezető hír, nem pedig az, hogy kinek mekkora a melle. Kitartás, Burma.

Cikkszerző: nightfly

Hozzászólás írása:

Nightfly

2007-01-28 20:38:09

Tudomásul vettem a véleményed, elég érdekes oldalról közelítettél...:)

kexer

2007-01-28 10:15:45

A minőségi munka igenis összehasonlítható. :-) Mindkét csapat alázattal végzi a közszolgálatot. Nem Frei-féle féligazságok és ferdítések bulvárízű, ragacsos vattacukrát kell nyalogatni a nézőiknek, ami első ránézésre szép nagy adagnak tűnik, pedig csak felpuffasztott, súlytalan édesség, amitől a gyomrod megfájdul, de jól nem laksz vele. ;-)

Nightfly

2007-01-27 20:29:59

Azért te is tudod, hogy a BBC és a PBS doksik egyáltalán nem hasonlíthatók össze. Teljesen más világ a kettő.

kexer

2007-01-27 15:02:13

A PBS produkciók majdnem olyan jók, mint a BBC filmjei. Viszont a mellekkel sem lenne baj, ha legalább igaziak lennének. ;-)