Ma 2024.12.02.
van.
Utolsó frissítés időpontja:
2008-03-22 17:50:23
RSS
|
2007-01-27, Burma - State of Fear
Mint a Kínáról szóló cikksorozat első részében említettem, a PBS az
egyik legjobb dokumentumfilmes közösség a világon, amely 349 amerikai illetve
kanadai tévécsatornát foglal magában. Elég ellátogatni a honlapukra,
hogy lássuk, az ő szemük elől semmi sem maradhat rejtve, rengeteg
érdekesebbnél-érdekesebb film dicséri a kezük munkáját.Ezúttal egy
olyan filmjüket mutatjuk be, amely egy európai ember által szinte
alig ismert világba - országba - kalauzol el bennünket. A Burma - State
of Fear című produkció segítségével bepillanthatunk egy olyan országba,
ahol a hadsereg háborút folytat saját népe ellen, ezrek halálát és
szenvedését okozva ezáltal.
Az egykori angol gyarmat története során
szinte örökké belső ellentétektől forrongott, 1948-as függetlenné
válása előtt és után is. Az 1990-ben, demokratikusan megválasztott államfő Suu
Kyi győzelmét a katonai vezetés nem fogadta el és Kyit házi őrizet alá helyezték
ahol kisebb megszakításokkal még most is raboskodik. Than Shwe tábornok
ekkor ragadta magához az egyszemélyi hatalmat és a csodás
földi paradicsomot kőkemény diktatúrává változtatta.
A 20. század végére azonban úgy tűnt, hogy
végre béke köszönthet erre a csodálatos, természeti kincsekben bővelkedő
dél-kelet ázsiai országra, politikai foglyok ezreit engedték szabadon
és felcsillant a remény egy új életre. De sajnos 2005-ben kiderült,
szalmaláng életű volt a béke, a katonai vezetés ugyanis ismét
bekeményített, újabb letartóztatások következtek és a kormány
székhelyét az addigi fővárosból Rangoonból Piyinmanaba, ebbe a kis északi városkába
helyezték át. Egyébként a térképen ne is keressük Burma néven az országot,
a diktatúra nem csak a fővárost, de az ország nevét is megváltoztatta,
ma már Mianmar néven találhatjuk meg ezt a kis államot.
Menekülő burmai gyerekek a dzsungelben.
Tehát 2005 óta ismét a rettegés az úr az utcákon a burmai városokban,
bárkit bármikor bármilyen váddal elvihetnek és a kemény burmai
börtönökből csak megnyomorodva van menekvés, ahogy azt példákon
illusztrálva láthatjuk a State of Fear-ben. A filmet egyébként
Evan Williams készítette, akit már több alkalommal utasítottak ki
Burmából és eme film készítése során is menekülnie kellett, ugyanis
az állambiztonságiak a nyomába eredtek. Menekülése előtt azonban
találkozott a gerillákkal, akik a határszéleken próbálnak ellenállást
kifejteni a hadsereggel szemben, bár ennek legtöbbször a polgári
lakosság - és főleg gyermekek! - isszák meg a levét. Emellett azt
is megtudhattuk, hogy az ideutazó turisták dollárjai egy az egyben
a katonák zsebébe vándorolnak, miközben a múzeumok, utak felépítésén dolgozó
burmai asszonyok és férfiak egy fillért nem kapnak a munkájukért.
Az évek óta folyó brutális helyzet megoldására minimális remény sincsen,
az ENSZ továbbra is majdnem tétlenül szemléli a helyzetet, egyedül
a thaiföldi határon felállított menekülttáborokkal tud segítő kezet
nyújtani a szerencsétlen üldözötteknek.
Megrendítő erejű dokumentumfilm egy érdekes ámde megdöbbentő
országról, ahol továbbra is a félelem az úr. És igen, ez lenne egy
vezető hír, nem pedig az, hogy kinek mekkora a melle. Kitartás, Burma.
Cikkszerző: nightfly
Hozzászólás írása:
Nightfly
2007-01-28 20:38:09 |
Tudomásul vettem a véleményed, elég érdekes oldalról közelítettél...:)
|
kexer
2007-01-28 10:15:45 |
A minőségi munka igenis összehasonlítható. :-)
Mindkét csapat alázattal végzi a közszolgálatot. Nem Frei-féle féligazságok és ferdítések bulvárízű, ragacsos vattacukrát kell nyalogatni a nézőiknek, ami első ránézésre szép nagy adagnak tűnik, pedig csak felpuffasztott, súlytalan édesség, amitől a gyomrod megfájdul, de jól nem laksz vele. ;-)
|
Nightfly
2007-01-27 20:29:59 |
Azért te is tudod, hogy a BBC és a PBS doksik egyáltalán nem hasonlíthatók össze. Teljesen más világ a kettő.
|
kexer
2007-01-27 15:02:13 |
A PBS produkciók majdnem olyan jók, mint a BBC filmjei.
Viszont a mellekkel sem lenne baj, ha legalább igaziak lennének. ;-)
|
|
|
|