2007-02-15, Zagyva kotyvalék a dokumentumfilm műfajról.
Biztos sokan elgondolkoztak már azon, hogy vajon mi is tesz egy
dokumentumfilmet igazán élvezhető alkotássá. Hát, elsősorban a
hitelesség az, ami rendkívül sokat nyom a latban. Az átlagnéző
sajnos manapság nem képes szelektálni és mindent kész tényként
kezel, amit elé tálal a média. Sajnos ez óriási hiba, ugyanis
minden műsorra de főleg a dokumentumfilmekre igaz, hogy rengeteg
olyan alkotás születik, amely maximálisan szubjektíven áll ki
egy téma mellett. Elég csak megnézni, hogy a két nagy, magyar
kereskedelmi csatornán mennyire másképp tálalnak teljesen
ugyanolyan híreket. Ha más műfajra tekintünk, akkor gondoljunk
csak Michael Moore alkotására, a
Fahrenheit 9/11-re válaszul - erőteljes kormánytámogatás
mellett - készített Fahrenhypecímű förmedvényt, ami minden csak nem
hiteles. Viszont a hitelesség fogalma is elég képlékeny, hiszen egy
nem ismert téma kifejtéséről az ember nem tudja eldönteni, hogy
igaz-e vagy nem, így általában kénytelen a megérzéseire hagyatkozni.
Azonban ha az ember elég sok dokumentumfilmet látott már élete
során, akkor könnyedén felismeri az intő jeleket. Ilyen például,
amikor nevesincs szakértők szólalnak meg az adott filmben. És arra,
hogy ilyen megtörténhet, tucatnyi példát láthattunk például az
Outfoxed című, az amerikai média hazugságairól készített doksiban is.
A hitelesség mellett nagyon fontos kellék még a feszültség fenntartása.
Ahogy tegnapi cikkünkben is utaltam rá, a CNN egyik új sorozatában,
hiába boncolgat érdekes témát a készítő, a megvalósítás elég unalmas.
Kevés a külső felvétel vagy a megtörtént események közötti
összefüggések bemutatása, interjúk követik egymást különböző
ismeretlen személyekkel, ami eléggé gyengíti egyrészt a hitelesség
képét, másrészt rendkívül unalmassá tesz egy ilyen alkotást.
Sajnos rengeteg ilyen film készül manapság is, ami erőteljesen
riasztja a gyorsan fogyasztható szórakozásra vágyó nagyobb tömegeket.
Kis hazánkban elég kevés dokumentumfilmnek nevezhető alkotás készül,
de ahogy nemrégiben láthattuk a Filmszemlén, van még remény. Mostanában
több cikket is olvastam, hogy miért is haldoklik Magyarországon
ez a műfaj. Sokan boncolgatták az okokat, de az egész hátterében
egyértelműen a nézői mentalitás változása áll.
Ma már olyan mértékben igénytelenné
váltak az emberek, annyira lecsökkent az ingerküszöbük, hogy nem
válogatnak. Önjelölt sztárocskák műmellei képezik komoly viták és beszélgetések
tárgyát, valamint egy fő műsoridőben adott show is az igénytelen
szexualitásra és mások problémáira fókuszálnak. A rendszerváltás óta a magyar társadalom jelentős része
olyan külföldi kultúrák majmolásában leli kedvét, amelyek millió és
millió ember és négyzetkilométer leigázása után váltak imádott
országokká és gazdasági hatalmakká. Szóval így nézzük a különböző
európai csodákat. Na de mindegy. Mindenki azt eszi, amit akar, csak el
ne rontsa a gyomrát.
