Elöljáróban csak annyit: ez egy döbbenetes film. A téma ugyanis
egyenesen megrázó, az S21: The Khmer Rouge Killing Machine
című dokumentumfilm ugyanis a kambodzsai vörös khmer rezsim
által 1975 és 1979 között megvalósított népirtással, annak
legdurvább haláltáborával foglalkozik. Ebben a 4 éves időszakban az extrém
ideológiát hirdető Pol Pot vezetésével a vörös khmerek több
mint 1,7 millió kambodzsait mészároltak le, ami több mint az
ország lakosságának az ötöde. Azok a rizsföldeken dolgozó
parasztok, akik akkor az éhhalál
szélén tengődve próbáltak életben maradni, állítják, ők voltak
a legszerencsésebbek. Voltak ugyanis olyanok, akik bekerültek
ún. kihallgató központokba, ahonnan aztán tényleg nem volt
menekvés. Ezek legdurvábbika volt a címben is szereplő S21
tábora, amelyet egy Phnom Penh közeli kis iskolában alakítottak
ki.
Eme film látogatást tesz néhány túlélővel és néhány
egykoron itt dolgozó katonával és más alkalmazottal a ma már
múzeumként működő komplexumban. Az egykori rabok részletesen
elmesélik, hogy nekik és társaiknak milyen brutális dolgokon
kellett átesniük, a legtöbb eseményt újra át is élik, hangos
kiáltozások és gesztikuláció közepette. Az egykori fogvatartók
teljes nyugalomban sétálnak körbe az épületben és igazából
nem tudnak magyarázatot adni tetteikre. Elmondják, hogy mi volt
a feladatuk, milyen kiképzésen estek át de igazából a mélyebb
érzéseiket nem ismerjük meg. Megrázó volt az Áldozatnak érzik
magukat kérdésre adott válasz: ez az egész borzalom olyan, mintha valakivel
baleset történt volna.
Egykori fogvatartók és rabok együtt ismét.
Az egész filmben egyébként csak a túlélők és az ex-katonák
beszélnek, nincs narrátor és egyéb zavaró tényező. Bár a képi
hatásokat tekintve is elég sokkoló a film - gondoljunk csak
bele, végigjárunk egy igazi haláltábort -, de amiket hallunk
ezektől a szegény emberektől az gyomorforgató. Az S21 orvosa
például elismeri, hogy az ő feladata abból állt, hogy
minél tovább életben tartsa a rabokat, hogy azok minél több
verést kaphassanak. Közösen elmegyünk arra a helyre, ahol
a majd 17000 fogvatartott nagy részének élete véget ért.
A Kambodzsában született, de Franciaországba menekült Rithy
Pahn filmje eszméletlen erővel sokkolja a naiv nézőt.
Biztos
vagyok benne, hogy aki megnézi ezt a filmet, az másképp szemléli
majd a világot. Vagy ha a szemlélete nem is változik meg,
másképp fog gondolkodni a probléma fogalmáról az biztos.
Sokszorosan díjnyertes film, amely hatásosan mutatja be,
hogy milyen borzalmakon ment keresztül Kambodzsa országa
a 20. század végefelé. Pedig akkor is volt ENSZ és Egyesült
Államok.