SZEMLE - PBS Frontline - The Persuaders

Tartalom

2005-10-16, PBS Frontline - The Persuaders

persuader = rábeszélő, /`a meggyőzés eszköze`/ ostor, revolver

Mivel manapság az ipari termékek (legalábbis legtöbbjük) olyan minőségi szintet értek el, hogy gyakorlatilag mindegy melyiket vesszük meg, a reklám és marketing cégek kénytelenek új stratégiákat alkalmazni. Kicsit képesebben szemléltetve: Minden mosópor elég intelligens ahhoz, hogy tisztára mossa a ruhánkat. Persze az igazán intelligens mosóporok ezt a reklámjaikban is megemlítik. ;-)

A reklámozók kénytelenek voltak ráállni az érzelmeinkre. Mostmár a lelkünket akarják megdolgozni. Az egyik nagy ötlet az volt, hogy mivel a termékválasztás (szerintük) hasonlóan működik, mint egy vallási szektához való csatlakozás, tanulmányozni kezdték ezeket a `hívő` csoportokat, a Falun Gong-tól kezdve, a Linux felhasználókon keresztül a VW Bogárhátú tulajdonosokig. A mai reklámok tehát azt akarják kihasználni, hogy az emberek tartozni akarnak vhová.

A reklámozók nagy problémája, hogy a sok reklámtól megemelkedett a vásárlók, nézők `ingerküszöbe`. Ezt áttörendő, a cégek sok pénzzel támogatnak filmeket, hogy a termékeiket berakják a filmjeikbe. Olyan is van, hogy a filmet, sorozatot egy cég (terméke) köré írják! Az `emberbarát` Sting videoklipjeiben szereplésért nagy cégek nagy összeget fizetnek ki. Ennek az evolúciónak jelenlegi csúcsa az volt, amikor egy autógyártó kisfilmeket forgatott a kocsijairól, sztárokat szerepeltetve bennük. Az emberek pedig mindezt nemcsak eltűrték, hanem keresték és sorban töltötték le az internetről!!! A reklám a szórakoztatás részéve (is) vált.

A filmben betekintést nyerünk a marketing startégiák alapjául szolgáló fókusz csoport vizsgálatokba. Ilyenkor a marketingesek a termék célcsoportjának számító vevők közül néhányat beültetnek egy szobába és kérdéseket tesznek fel nekik az új termékkel kapcsolatban. Na de milyen kérédéseket? Nagy divat manapság az alacsony szénhidráttartalmú étrend. Megkérdezték hát egy fickótól, hogy mit érez olyankor, amikor fehér kenyeret eszik. (sic) Bizakodó-e? Csalódott-e? Bűntudata van-e? Esetleg magányos-e? A szerencsétlen alanynak a szava is elakadt ezektől a kérdésektől. Nekem is.

Egy másik `kutatás`-ban óriáscégek azzal bíztak meg egy francia -eredetileg pszichológus- piackutató gurut, hogy derítse ki, mi a luxus kódja! Mivel tudnak az emberek tudatalattijára úgy hatni, hogy azok a luxussal azonosítsák terméküket.

Az ő módszere a következő volt: Az első órában megkérdezte az emberek véleményét a luxusról, mire gondolnak, mikor ezt a szót hallják. Ő maga vallotta be, hogy az emberek véleménye, mondanivalója az, ami a legkevésbé érdekli. Nem törődik azzal, amit értelmesen elmagyaráznak, mert úgyis hazudnak. Ezután szünet következett. A résztvevők elégedetten hagyták el a termet. A második órában azt kérte tőlük, képzeljék el, hogy ők 5 éves földönkívüliek és meséljék el, mit éreznek. Ezzel sikerült is összezavarni az embereket. Majd ismét szünet következett. A harmadik órára visszatérőket egy székek nélküi terem fogadta, csak néhány párna volt a földön. A döbbent embereket arra kérték, üljenek, feküdjenek le és a sötétben emlékezzenek vissza a legelső élményükre, ami a luxussal kapcsolatos! Pszichológus barátunk ezzel a módszerével le akarta bontani a tudatos részt az emberekben, le akart ásni az ösztönös lényhez, ahogy ő mondta: a bennünk lakozó `hüllőhöz`!!!

Hogy ne csak a kocsikról és a mosószerekről szóljon az élet, ezek után bepillantást nyerünk a politkikai marketingbe. Itt végképp az az aranyszabály, hogy nem az számít, amit mondani akarsz az embereknek, hanem az, hogy ők mit akarnak hallani! Ezek a szakemberek olyan szavakat keresnek, amivel legjobban ` el lehet adni a témát`.

Lássunk itt is pár példát: Bizonyos politikai csoportok el akarták törölni az örökösödési adót. Ehhez nem kaptak elég támogatást a szavazóktól, mert ők az angolul `vagyon/ingatlanadó`-nak nevezett illetéket a jómóddal azonosították, így jogosnak érezték. Az egyik profi egy kis fókusz csoportozás után azzal az ötlettel állt elő, hogy kereszteljék át `haláladó`-ra. Ez bevált. Kb. 75%-os támogatásra talált az adónem eltörlése, mivel senki sem szeretné, ha halála miatt megadóztatnák :-D Ennek a gurunak még olyan szómágiákat is köszönhetünk, mit az `Iraki háború` átnevezése a `Terror elleni háborúvá`, vagy a `Globális felmelegedés` átnevezése `Klímaváltozássá`.

Egy másik politikai marketinges módszer a célcsoportoknak, célszemélyeknek közvetlenül és személyre szabottan eljuttatott üzenet. A legutóbbi választásokon az aktivisták a választókhoz bekopogtatva azok `demográfiai profiljának` megfelelő választási videókat mutogattak. Vagyis pl. egy néger öregasszonyak az afro-amerikaiak magas munknélküliségéről szólót! Az adatokat ehhez erre specializálódott, az embereket szószerint katalogizáló cégektől lehet lehívni jó pénzért. (A politikai tömegmarketingről egyébként Magyarországon is jelent meg ilyen címen könyv. Abban Clinton kampánystratégiái vannak szépen kielemezve. Ajánlom mindenkinek.)

A film számomra legfontosabb mondanivalója, esszenciája ez az elhangzott mondat volt: `Ha egy kultúra teljesen reklám-baráttá válik, onnantól kezdve megszűnik kultúra lenni.`

SZEMLE adatlap:

A szerző osztályzata: 10/10

Rendező: Rachel Dretzin, Barak Goodman

Hossz: 90 perc

Cikkszerző: yakee

Hozzászólás írása: