SZEMLE - 1994. Ruanda. Mészárlás. Külföldi mozdulatlanság.

Tartalom

2007-03-12, 1994. Ruanda. Mészárlás. Külföldi mozdulatlanság.

Nemrégiben Irakról szóló dokumentumfilmeket mutattunk be, de rengeteg más olyan, szomorú téma is volt már a történelemben, amely több tucat doksi alapjául szolgált. Ilyen például az 1994-es megdöbbentő ruandai népirtás, melynek során a hutu törzs tagjai a hutu többségű kormány támogatásával több mint egy millió, tuszi törzsbe (valamint mérsékelt hutu) tartozó honfitársukat mészárolták le. A hónapokon keresztül tartó őrült öldöklés akkor ért véget, amikor a szomszédos Ugandából egy tuszikból álló hadsereg tört be Ruandába és űzte a megvadult hutukat a Kongói Demokratikus Köztársaságba. Erre az afrikai térségre egyébként mindig is jellemző volt a két törzs közti ellentét és villongás, elég csak a burundi háborúra vagy valamelyik kongói háborúra gondolnunk.

A filmeseket, írókat is megihlette ez a borzalmas téma, jómagam is több könyvet olvastam és filmet láttam, ami a mészárlás okait és eseményeit dolgozta fel. A következőkben bemutatnék ezek közül néhányat. A Gacaca című, megrázó erejű alkotás a háború utáni ruandai igazságügyi rendszer újraépülését mutatja be törzsi bíróságok megalakulásán keresztül. Ez volt az első igazi próbája a két, egymást gyilkoló népcsoport békés egymás mellett élésének. Az általában semmire sem való ENSZ akkor sem tett semmit, amikor machetékkel daraboltak fel gyermekeket egy ruandai templomban. A Shake Hands With The Devil című film Romeo Dallaire kanadai tábornok életének nagy kudarcán keresztül vizsgálja a népirtást. Dallaire több alkalommal próbálta meggyőzni az ENSZ vezetőit és a Clinton vezette amerikai adminisztrációt, hogy avatkozzanak be, de a világ demokráciáját olyannyira szívén viselő nagy fejesek csak legyintettek.

Az In Ruanda We Say már a háború után elég hosszú idővel látogat el ebbe a kis országba és azt mutatja meg, hogy 16.000 szabadon engedett tuszi mészáros, hogy próbál és hogy tud beilleszkedni a lassan egységesülő ruandai nemzetbe. A messze legdöbbenetesebb alkotás viszont a több mint három évig forgatott Chronicle of a genocide foretold, amely néhány ruandai állampolgár életét követi végig a mészárlás előtt, alatt és után. Ez a majd három órás film igazán korrekt módon, behatóan, átlagos állampolgárok szemszögéből mutatja be ezt a világ által méltatlanul elhanyagolt problémát.

Cikkszerző: nightfly

Hozzászólás írása: