SZEMLE - The Sorrow and the Pity

Tartalom

2007-06-07, The Sorrow and the Pity

A független kritikusok és dokumentumfilm rendezők által évtizedek óta a világ egyik legjobb dokumentumfilmjének tartott The Sorrow and the Pity sikere, 1972-es (!!) első bemutatása óta is töretlen, tucatnyi különböző verzióban adták már ki, nem olyan régen pedig már DVD korongon is hozzáférhető. A fentebb említettek kapcsán elkezdi furdalni az embert a kíváncsiság, vajon mi lehet egy dokumentumfilmben, ami 35 éven keresztül lenyűgözi a nézőket és a szakmát. A választ hamarosan a kedves Olvasó is meg fogja tudni. Hosszúságáról ódákat lehetne zengeni, közel 4 órás doksiról van szó, amely eme különlegessége miatt is megmaradt az emberek tudatában (többek között Woody Allen egyik filmjében is poénok alapját képezi a film hossza).

A film maga egyébként a náci megszállás alatti Franciaország történetét meséli el, rengeteg archív képsorral és egykori túlélők nyilatkozataival színesítve. Ráadásul még a megszállt területeken élőknek sugárzott náci propagandaanyag gyöngyszemeiből is szemezgethetünk, amelyek egyike-másika meglepően kísérteties hasonlóságokat is mutat a mai magyar média egyes riportjaihoz. A több évtizede forgatott film azért annyira hiteles, mert készítésének időpontjában még mindenkiben élénken éltek az emlékek, nagyon keveseknek gyógyultak be a háború során szerzett lelki sebek. Marcel Ophüls filmje azonban nem csak a hősies tetteket végrehajtó ellenállókat mutatja be, mint általában a világháborús filmek többsége, hanem olyanok is megszólalnak és bemutatásra kerülnek, akik a megszállás során végig a nácikat segítették.

Az interjúalanyok lelkének mélyén meghúzódó félelmek és szörnyű emlékek minden beszélgetésnek egyfajta hűvös, sötét hangulatot kölcsönöznek, amitől a film igazán lenyűgöző lesz. Persze nem lenne teljes a kép, ha a másik oldal nem kerülne megszólaltatásra, de a kor akkori helyzetének megfelelően nagyon kevés német tiszt merte vállalni a szereplést, így igazából csak egy, értékelhető ex-nácival készült interjú szerepel a produkcióban. Ezenkívül olyan archív felvételeket is láthatunk, amelyek valószínűleg sem azelőtt, sem azóta nem kerültek sehol bemutatásra, ilyenek például azok a képsorok, amelyeken egy egy humorista a színpadon poénkodik segédeszközök nélkül a legkeményebb, fanatikus SS tisztek előtt, akik ilyenkor egészen emberinek tűnnek. Persze, sajnos nem csak ódákat lehet zengeni a The Sorrow and the Pity című alkotásról, akad egy-két negatívum is.

Ilyen például, hogy a film, talán a 4 órás időtartamnak is köszönhetően, néhol elég unalmas tud lenni, főként amikor az interjúalanyok egészen hasonló dolgokat adnak elő bő lére eresztve. Ráadásul Ophül is főleg az érzelmi oldaláról közelítette meg a dolgokat, tehát nem egy klasszikus, világháborús eseményeket archív felvételekkel tálaló (amilyeneket a Spektrum csatornája szokott sugározni) dokumentumfilmről van szó, hanem inkább egyfajta tiszteletadásról a francia nép felé.

Minden rossz momentum és utánérzés ellenére, ez a film egy legendás alkotás és aki igazán rajong a dokumentumfilmekért, az feltétlenül nézze meg. Már Magyarországon is bemutatták anno, úgyhogy valószínűleg létezik magyar nyelvű változat, de ha tévednénk, akkor még mindig van lehetőség DVD formátumban való beszerzésére.

Cikkszerző: nightfly

Hozzászólás írása: