SZEMLE - Saving Elián

Tartalom

2007-06-13, Saving Elián

Manapság a bevándorlás az egyik legégetőbb problémája a modern társadalmaknak, hiszen napról-napra egyre gyarapszik azon dél-amerikaiak, ázsiaiak, afrikaiak száma, akik boldogulásukat a fejlett nyugat valamelyik államában keresik. A legfőbb célpontok az Egyesült Államok, Kanada és Ausztrália, ha csak a számokat nézzük. Ezek az országok egyébként is, múltjukból fakadóan igazi olvasztótégelyei a kultúráknak és a népeknek, hiszen például az USA-ban az indiánokat leszámítva, mindenki bevándorlónak tekinthető.

De hiába hallunk nap mint nap vízumkötelezettség eltörléséről és hasonlókról, a magyarok és velünk együtt sokan mások nagyon mostohán kezelt népek és ezért nem is érthető, hogy miért nem alkalmazza Magyarország a viszonosság elvét és miért nem vezet be vízumkötelezettséget az amerikaiakkal szemben. Ami nagyon megrázó, főleg az USA esetében, az az illegális bevándorlás mértéke. Jelenleg is kb. 12 millió illegális bevándorló él az Államok területén (az ő sorsukról dúl most is a vita) és számuk napról-napra gyarapszik. Ennek ismeretében nem csoda, ha kialakulhatnak elég érdekes helyzetek is. Mint például a fiatal kubai menekült, Elián Gonzolas története, amit a Saving Élián című dokumentumfilmből ismerhetünk meg. A történet elég szokványosnak is mondható, 1999. november 25.-én három kubait mentettek ki Florida partjainál a tengerből, akik ócska ladikjuk segítségével próbáltak partot érni az újhazában. Egyikük a 6 éves Elián Gonzolas volt, aki nem sokkal később már a média és a politika kereszttűzébe került. A kubai vezetés, Castroval az élen egyértelműen amellett tette le a voksát, hogy a gyermeknek haza kell térnie Kubába, az édesapjához. Viszont az Egyesült Államokban élő kubai közösség számára presztízskérdéssé vált, hogy Elián a tengerentúlon maradjon. Így sajnálatos módon a gyermek sorsa politikai kérdéssé vált, ez pedig megpecsételte a jövőjét is.

Mind a két országban eszközként használták Eliánt a másik fél elleni buzdításra, Kubában eléggé populista módon, míg az USA-ban, főként Floridában személyes ügyként kezelték. És mint később kiderült, sok kubai emmigráns gondolkodott hazai módon, azaz sokan, akik már megtelepedtek az új hazában, úgy gondolták, hogy Eliánnak tényleg jobb helye lenne otthon. Persze erről mélyen hallgattak, nehogy ellenszenvet vívjanak ki maguknak a közösségen belül. A többi kis közösség (a latinok, afrikaiak stb.) egyértelműen elhatárolódott az esettől, főleg a kubai közösség vezetőinek tevékenysége miatt. A hercehurca vége az lett, hogy már nem is Elián ügye volt a fő téma, hanem több csoport mély érzelmekkel tarkított szembenállása, amelyre végül a bíróság döntése tett pontot. A döntés szerint a gyermeknek vissza kellett térnie Kubába, de a Miamiban élő rokonok elutasították, hogy kiadják a gyermeket a kitoloncolási folyamathoz.

Ez viszont már az úgymond tősgyökeres amerikaiak ellenérzését is kiváltotta: ha már egyszer megengedtük nekik, hogy itt éljenek, akkor miért nem tartják be a törvényeinket? Néhány kisebb attrocitás és incidens után Elián végül visszatért Kubába, de maga mögött hagyott sok megválaszolatlan kérdést. Például a kubaiak egységességére vonatkozóan vagy a hasonló, kis nemzeti közösségek, amerikaiaktól való teljes elszigetelődését illetően. A válaszokat nem kapjuk meg a filmből, a Saving Elián elénk tárja a problémát és a mélyben meghúzódó óriási ellentéteket, de sajnos megoldást nem tud kínálni.

A fő téma a filmben nem is a gyermek sztorija, hanem egy, millió bevándorlót befogadó óriási országban uralkodó döbbenetes helyzet, amelyet még a kubai népen belüli súlyos ellentétek is bonyolítanak. Ez az alkotás nem habkönnyű esti mozizáshoz való, súlyos és nehezen emészthető, ebből kifolyólag nem sokak tetszését nyerné el hazánkban.

Cikkszerző: nightfly

Hozzászólás írása: