Ma 2024.04.20.
van.
Utolsó frissítés időpontja:
2008-03-22 17:50:23
RSS
|
2007-06-20, One day in September
1972. szeptember 4.-én, a nyári olimpiai játékok alatt, egy csapat fegyveres palesztin terrorista behatolt a müncheni olimpiai faluba és ott túszul ejtette az izraeli sportolók egy részét. A támadás során 2 atléta életét vesztette és a 8 támadó fogságába 9 további ember került. A német rendőri erők hibái és téves döntései miatt másnap estére mind a 9 túsz életét vesztette, 5 terroristával és 1 rendőrrel egyetemben. A modern kori olimpiák történetének legtragikusabb eseményéről 2005-ben már készült egy film, igaz Steven Spielberg és Tony Kusher, München című mozifilmje inkább a támadás utóéletét mutatta be. Abban a produkcióban azokat az izraeli kommandókat követhettük végig, akik fő feladata a 3 túlélő terrorista levadászása volt, akik közül végül kettőt, a világ közönye mellett (mert hiszen a gyilkos gyilkosa is gyilkos) brutális módon meggyilkoltak.
A most bemutatásra kerülő, 2000-ben Academy Awardot nyert dokumentumfilm, a One Day in September magát a tragikus eseményt mutatja be, interjúk és archív felvételek segítségével. Annak ellenére, hogy a két film teljesen más műfajt képvisel, igazából nagy különbség nincs közöttük, mindkettő erőteljesen az érzelmekkel operál, ez a doksi is inkább hasonlít egy interjúkkal fűszerezett reality műsorhoz, mint egy hiteles történelmi alkotáshoz.
Kevin MacDonald rendező egyértelműen az áldozatok szemszögéből közelíti meg a történetet, nem terjesztve ki a vizsgálódást a háttérben meghúzódó okokra, a palesztin-izraeli konfliktusra vagy az arab és a nyugati világ szembenállására. A fiatalabb korosztály számára már azért is megéri megnézni a filmet, hogy rengeteg korabeli híradós felvétel látható, amelyek a rendkívüli híreket taglalták. A felvételek bemutatása között az áldozatok és a túlélők családjaival készült interjúkat láthatjuk, megismerjük azt a történetet is, amikor az egyik izraeli sportoló csak azért menekült meg a tragikus végtől, mert lekéste a Münchenbe tartó vonatot.
De az igazi szenzáció az, hogy a rendező interjút készített az egyetlen, ma is élő terroristával, aki anno egy hamis repülőgép-eltérítési történetnek köszönhetően szabadult a német rendőrségi őrizetből és akinek eddig sikerült elkerülnie a rá vadászó izraeli halálosztókat. Jamal al-Gashey jelenleg Afrika dzsungeleinek mélyén rejtőzik valahol és minden nap rettegve várja, hogy rátalálnak-e. Ő mesél a támadás alapötletének kialakulásáról, a tervezés folyamatáról és magáról a végrehajtásról is, és már csak ezért az interjúért érdemes megnézni a filmet, ugyanis rendkívül érdekes dolgokat hallhatunk tőle.
A One Day in September végén levonhatjuk a konkluziót is: a mai biztonsági előírásokhoz képest akkor szinte nevetségesek voltak az efféle rendőri tevékenységek, valamint azt is megállapíthatjuk, hogy az olimpiák eszmeisége az elnyomott, kizsákmányolt, megalázott népek fanatikusai számára inkább gyűlölendő, mint tisztelendő dolog. És ez nem az ő hibájuk.
Cikkszerző: nightfly
Hozzászólás írása:
|
|
Keresés
az oldal tartalmában:
|
