Ma 2024.11.22.
van.
Utolsó frissítés időpontja:
2008-03-22 17:50:23
RSS
|
2007-06-22, Blood in the Face
Előzetesen eléggé szubjektív és tévhitektől hemzsegő filmre számítottunk, amikor első ízben hallottunk a Blood in the Face című alkotásról, amely rémisztő, ámde néhol elég szájbarágós módon mutatja be a néhány évvel ezelőtti Egyesült Államokban működő, rassziszta, fehér felsőbbrendsűséget hirdető esetleg neonáci csoportokat. Nos, a film, bár meglepően hitelesnek tűnik, eléggé egyoldalú és propagandaszagú. Főleg interjúkból és archív felvételekből áll és köztudott, hogy ez a két eszköz adja a legnagyobb lehetőséget a manipulálásra.
De elvonatkoztatva a film hitelességének és minőségének megítélésétől, elmondható, hogy ez az első olyan modern kori dokumentumfilm, amely összességében tekinti át az amerikai neonáci tevékenységet. A kamerák és az interjúkészítők előtt (többek között interjút készít Michael Moore vagy James Ridgeway is) megszólalnak az Amerikai Náci Párt, az Árja Nemzetség, a Ku-Klux-Klán vezetői és tagjai, akik minden témakörben kifejtik nézeteiket, legyen szó, akár a holokausztról, Jézusról, a zsidókról, az illegális bevándorlókról, a terroristákról és még sorolhatnánk hosszasan, hogy miről.
Ami meglepő, hogy különböző csoportok saját, promóciós anyagai is bemutatásra kerülnek, ami azért meglepő a film témáját és az amerikai jogvédő csoportokat ismerve. Szerencsére narrátor nincs, ami egyébként az egyik leghatásosabb fegyvere lenne a véleményváltoztatásnak, hiszen gondoljunk csak bele, ha valamiről közel két órán át mondják, hogy jó, akkor néhány gondolat erejéig biztos, hogy végigfut az agyunkon, hogy akár tényleg jó is lehet. Ami szintén korrekt, hogy - ismerve Ridgeway és Moore politikai beállítottságát - az interjúkészítők nem viszik bele liberális nézeteiket a filmbe közbeszólásokkal, bár néhol azért eléggé érezhető módon a hatás kedvéért lett megvágva a produkció.
Egyes nézők számára valószínűleg sokkoló lehet, hogy vad képzeteikkel ellentétben ezek az újfasiszták, neonácik nem tarkopasz, föld alatt bujkáló, őrültek, hanem olyan, mint bárki más. Szép ház, nagy család, korrekt munkahely. De amint kinyitják a szájukat és beszélni kezdenek, egyből kivillan a különbség. Mindannyian radikális nézeteket vallanak korunk problémáiról, a problémák okairól.
A film vége felé a rendező már csak a hatás kedvéért is betett több, archív felvételt a holokausztról, amivel a megdöbbentés helyett inkább a már megint érzést kelti a nézőben. Hiszen manapság már minden csapból ez folyik, emlékezünk, tisztelegünk, pedig csak egy dolgot kellene tennünk: felejteni.
Cikkszerző: nightfly
Hozzászólás írása:
|
|
Keresés
az oldal tartalmában:
|
