SZEMLE - Thin

Tartalom

2007-07-04, Thin

Napjainkban minden eddiginél nagyobb figyelmet és publicitást kap az elhízás, az egészséges életmód, tömegével jelennek meg a különböző fogyókúrás termékek a piacon és nagyon sokan gazdagszanak meg abból, hogy valamiről elhitetik, hogy az segít a fogyásban. Eközben a másik oldal, azaz a krónikus fogyás, az anorexia és az egyéb hasonló, soványság utáni sóvárgásból született betegség nagyon kevés nyilvánosságot kap, pedig ahogy nő a túlsúlyos emberek aránya a fejlett társadalmakban (most kivételesen megelőlegezzük ezt a bizalmat Magyarországnak is, bár mi évtizedekre vagyunk attól, hogy fejlettnek vagy akár társadalomnak nevezhessük magunkat), úgy nő a soványsággal küzdő emberek, főleg nők száma is.

Lauren Greenfield rendező, pályafutása első filmjében, a Thin című alkotásban, ezt a témát járja körbe, négy különböző nő életének bemutatásán keresztül. A téma aktuális, hiszen napjaink USA-jában több mint 5 millió ember (szinte csak nők) küzd krónikus soványsággal és 7 anorexiás nőből, egy meghal. Ezek után az, hogy az amerikai lakosság kb. 60%-a túlsúllyal küzd, már nem is annyira megdöbbentő szám. Igen, ezek a társadalmi tünetek egyértelműen a fogyassz, amennyit csak bírsz és légy tökéletes elvet istenítő fogyasztói társadalomnak köszönhetőek és az is biztos, hogy egyszer, néhány évtized múlva, a mostani pazarlásnak meglesz a következménye.

Visszatérve a filmre, az HBO égisze alatt készült Thin, Floridába, a Renfrew központba visz el bennünket, ami egy olyan speciális intézet, amely krónikus soványsággal küzdő embereket kezel, anorexiásokat (ők azok, akik szinte nem esznek semmit évekig), bulémiásokat (ők egy kiadós zabálás után órákig képesek hánytatni magukat). Greenfield négy nő történetét mutatja be nekünk, akik mindannyian betegségük legsúlyosabb stádiumában voltak-vannak. Shelly, aki 25 éves létére mindösszesen 38 kilót nyom, elmondja, hogy a kilók fogyásával nem csak a teste változott meg, hanem a személyisége is. Alisa, a kétgyermekes, 30 éves édesanya életét már teljesen a teste, vagyis betegsége irányítja, hiszen ahogy elmondja a filmben, ha meg is kell halnia azért, hogy végre sovány lehessen, megteszi. Polly (29) fiatal korától kezdve fogyókúrázott ám sem ő, sem környezete nem tartotta igazán súlyosnak a dolgot, egészen addig, amíg a lány meg nem próbálta megölni magát azért, mert megevett két szelet pizzát.

Utolsó főszereplőnk, a mindössze 15 éves (!) Brittany, akinek sorsa már kisgyermekként megpecsételődött (sokan vannak így egyébként), hiszen édesanyja is étkezési zavarokkal küzd. Bár egy darabig úgy tűnt, a lány megússza a betegséget, egyszer csak elkezdett fogyókúrázni a legdurvább módszerekkel és egy év alatt 80 kilóról kevesebb, mint 40 kilóra fogyott le, amitől teljesen tönkrement a mája. Ő valószínűleg nem volt képes végigcsinálni a kezelést, hiszen a film készítésének időpontjában a biztosítása már csak néhány napnyi terápiára nyújtott fedezetet (a biztosítással kapcsolatos problémákat hamarosan érkező Sicko kritikánkban még kivesézzük).

Láthatjuk is az utolsó csoportterápiát is, amelyen még részt vehetett, és egyértelművé válik, hogy ő inkább meghal, minthogy felszedjen pár kilót. Döbbenetes. A film nem kínál biztos választ a nézőnek arról, hogy a nők közül volt-e akinek nem sikerült, de biztosak lehetünk benne, hogy igen. Ezek az emberek már olyan súlyos zavarokkal szenvednek, ami egy pár hónapos kezelés alatt nem tűnik el.

Lauren Greenfield filmje szomorú sorsokkal és csodás barátságokkal ismertet meg bennünket, rávilágít az amerikai egészségügyi rendszer hibáira és megmutatja, hogy hiába a reklámok özöne, sokak számára nem az elhízás, hanem a soványság a probléma.

Cikkszerző: nightfly

Hozzászólás írása: