Korábban már foglalkoztunk olyan filmekkel, amelyek a prostitúcióról, szűkebben a thaiföldi illetve a román prostitúcióról szólnak, most ismét ebben a témában mutatunk be egy produkciót, amely ezúttal az indiai Calcutta sokkoló és brutális éjszakai árnyoldalaival ismertet meg bennünket. A néhány éve még Oscar-díjat is kapó Born into Brothels egy rendhagyó film, a rendezők, Zana Briski és Ross Kauffman ugyanis nem csak a saját felvételeikre hagyatkoztak. Kiválasztottak egy csoport gyermeket (akik mindegyikének édesanyja prostituáltként dolgozik), szám szerint nyolcat, majd fényképezőgépeket adtak nekik, hogy örökítsék meg a saját nézőpontjuk szerint helyzetüket és a körülöttük zajló eseményeket.
Öt lányról és három fiúról van szó, akik mindannyian kamaszkoruk elején jártak és addigi egész életüket Calcutta vöröslámpás negyedében élték le. Ami meglepő, hogy nem csonka családokból származnak, legtöbbjüknek hatalmas ámde szegény rokonság áll a háta mögött. Miközben ezek a gyerekek lassan beleszeretnek a fotózás művészetébe, a két rendező minden követ megmozgat, hogy jobb élet reményét próbálja számukra biztosítani a bürokratikus indiai rendszerben. Ugyanis a legelkeserítőbb az a tudat, hogy ezek a gyerekek, amint a megfelelő kort elérik, követik édesanyjuk példáját és a prostituáltak közé állnak. Persze nem önszántukból, a napi megélhetésért muszáj bármit megtenniük. A film készítésének időpontjában a 14 éves Suchitra már nagyon közel volt ehhez a tragikus eseményhez, de sajnos a fiúk esetében sem jobb a helyzet, hiszen a tulajdonképpen árva Avijit számára nem volt más jövő, csak az utca és a gazdag nyugatiakkal való szexuális közösülés. Szörnyű.
A film egyébként az Oscar-díj mellett több mint 20 rangos fesztiválon is győzelmet aratott, elég a Sundance fesztivál vagy a seattlei nemzetközi szemle első helyét említeni. Visszatérve a filmre, a két rendező éveket töltött Calcuttában ezekkel a gyermekekkel, akik egyre jobb és jobb fényképek készítésével nyűgözték le pártfogóikat. Ráadásul saját maguknak is fantasztikus pillanatokat szereztek, hiszen ahogy az arcokon látni is lehet, egy olcsó fényképezőgép teljesen megváltoztatta a viselkedésüket, és ismét elkezdtek merni álmodni.
A film teljes egészében a gyerekek körül forog, őket látjuk szinte a teljes játékidőben, és ez nagymértékben hozzájárul ahhoz, hogy hiteles forrásként tekintsünk erre az alkotásra. Igazából nyíltan sokkoló felvételeket is látunk bőven (van itt halál, gyilkosság, AIDS, pedofília és még sok undorító dolog), de véleményem szerint minden megdöbbentő képnél megrázóbb látni, ahogy a gyerekek teljesen kinyílnak életük első tengerparti kirándulása alatt, majd ismét apátiába zuhannak, ahogy visszaérnek nyomortanyájukra. A sok ezer elkészített fénykép közül néhány igazi karriert futott be, a legtovább az a felvétel jutott, amelyik 2005-ben az Amnesty International jogvédő szervezet éves naptárját díszítette. Persze az ebből befolyó pénzösszeg a 8 gyermek megsegítésére létrehozott bankszámlára került, amelynek köszönhetően mindannyiuk számára megnyílt a lehetőség a tanulásra és a szebb jövőre. Szomorú, hogy néhányan közülük nem tudtak ezzel a lehetőséggel élni.
A Born into Brothels főként a gyermekekkel készült interjúkból és a fényképeik bemutatásából, valamint Zana Briski kommentárjából és a róla készült felvételekből áll. Aki esetleg nem csak a filmben látható fényképekre kíváncsi, az látogasson el a program weboldalára, ahol az összes kópia megtalálható. Zárszóként pedig elmondható, hogy Oscar-díjhoz méltó, tökéletes doksival van dolgunk.
