SZEMLE - Mr. Death

Tartalom

2007-08-13, Mr. Death

Ahogy az ember egyre több és több dokumentumfilmet lát, lassan ráébred arra, hogy bizonyos rendezők neve (általában) garancia a sikerre. Ilyen nagy név Errol Morris is, akinek Mr. Death című filmje már az előzetesek alapján korrekt alkotásnak ígérkezett. Igaz voltak kisebb-nagyobb csalódások, de egészét tekintve Fred Leuchter (nem tudom miért, de nekem állandóan Anthony Hopkins és a Bárányok Hallgatnak ugrik be erről a névről) története lenyűgöző, magával ragadó sztori.

A fent említett úr több okból vált hírhedté, az egyik ilyen ok, hogy Leuchter kivégző berendezések (villamosszékek stb.) szakértője volt, azok javításával, tervezésével foglalkozott. Mint egy börtönőr gyermeke, a kis Fred már korán belecsöppent a kivégzések megdöbbentő világába, majd később elektroműszerészként több ízben segített az észak-karolinai fegyház villamosszékének megjavításában. Mint a filmben elmondja, kezdetben humanitárius okokból vállalta ezeket a megbízásokat, nem bírta volna elviselni, ha egy rosszul működő készülék miatt egyes halálraítélteknek óriási szenvedéseken kell átesniük. Innentől kezdve aztán beindult az üzlet, az Egyesült Államok egész területéről keresték főhősünket a börtönök, méreginjekció-befecskendező berendezések, villamosszékek és egyéb pusztító berendezések javításának ügyében.

Az 1990-es évek elejét írtuk, amikor Kanadában bebörtönöztek egy Ernst Zündel nevű férfit neonáci propagandaanyagok készítése és terjesztése miatt. Zündel ekkor megkereste Leuchtert és felkérte, hogy utazzon Auschwitzba és gyűjtsön bizonyítékokat arról, hogy valójában nem is voltak ott gázkamrák és maga a népirtás sem valósult meg. Főhősünk elvállalta a megbízást, majd illegálisan eltulajdonított kövek és felszerelések vizsgálata, valamint történelmi tanulmányok elemzése után megállapította, hogy a holokauszt valójában meg sem történt. Eredményeit és feltevéseit a The Leucter Report névre hallgató tanulmányában közzé is tette, ezzel pedig a saját pályafutását, életét ásta el. Többé egyetlen állami börtön sem dolgoztatott vele, ráadásul eszméi és véleménye miatt radikális zsidó és náci csoportok céltáblájává vált.

Nos, ennyi lenne a történet, de a képek sem kevésbé megrázóak, a legtöbb felvétel Leuchtert mutatja be, amint éppen a kivégző berendezések között szöszmötöl, vagy amikor Auschwitz falai között vizsgálódik. Emellett persze Morris interjúkat is készített ismerősökkel, szakértőkkel, szomszédokkal, mindenkivel, aki egy kicsit is ismerte Leuchtert. De a legérdekesebb, a magával Mr. Halállal (Mr. Death szabad fordításban) készített beszélgetés, melyben a férfi kifejti álláspontját az üggyel kapcsolatban, és végül kiderül, hogy ő nem más, csak egy tudásszomjtól égő, félrevezetett idealista, aki csak napi 40 csésze kávé és 5 doboz cigaretta segítségével képes túlélni a rajta feszülő nyomást.

Megismerjük még Ernst Zündelt és Leuchter feleségét is, és igazából ezek a legrosszabb dolgok az egész filmben. A sok interjú és félrevezető vélemény helyett jobb lett volna Mr. Halál tanulmányaival és az általa elért, döbbenetes eredmény bizonyítékaival foglalkozni. Errol Morris sajnos eléggé egyoldalúra készítette ezt a filmet, az emberben felmerülő kérdések egyike sem kerül megválaszolásra, így nagyon nehéz megítélni, hogy tényleg egy antiszemita kutatóval van dolgunk, vagy csak egy bizonyítani vágyó, eszmékhez ragaszkodó tudósról.

Nem tudjuk meg, milyen indokok motiválták kutatásai során, és bár Morris több ízben próbálja megsajnáltatni velük a főhőst, valahogy a nézőt ekkor ez már nem érdekli. A tulajdonképpeni történet ugyanis egyáltalán nem lett kifejtve, afféle önéletrajzot kapunk csak Mr. Halál munkásságáról, így az ezen való bosszankodás elveszi az egész doksi esszenciáját.

Egy biztos, érdekes filmről van szó, amely egy megtévedt, talán kicsit őrült, kivégző eszközöket javító tudósról szól, aki azt hitte, mindenféle tanulmányi háttér nélkül meg tudja tagadni a történelmet.

Cikkszerző: nightfly

Hozzászólás írása: