SZEMLE - A dokumentumfilmek története

Tartalom

2007-08-22, A dokumentumfilmek története

Hosszabb nyári szünetünk után ismét teljes erőbedobással vágunk neki a dokumentumfilmek birodalmának, valódi kincsek és ritkaságok után kutatva. Most, így az 1 hetes pihenő után, kivételesen nem egy filmről lesz szó, hanem egy Magyarországon teljesen egyedülálló dokumentumfilm-történeti áttekintés következik.

A különböző források és tanulmányok eltérően ítélik meg az első dokumentumfilm megjelenésének dátumát, de az biztos, hogy a legelső tényleg doksinak nevezhető filmek az 1900-as évek legelején jelentek meg az Egyesült Államokban és Franciaországban. Ezek akkor még nem nagyszabású produkciók voltak, hanem az akkori eseményekről készült fényképek egymás utáni bemutatásából, különböző propagandaanyagok, híres közléséből álltak ezek a produkciók. Ekkor még nem volt cselekmény, narráció, beállítás, semmi extra. Nézőpont kérdése, de a Lumiere testvérek által készített legelső filmek is tulajdonképpen dokumentumfilmek voltak, például az a rövid képsor is annak tekinthető, amelyen gyári munkások hagyják el éppen üzemüket.

Az első film, amely már igazából hordozott doksira jellemző sajátosságokat, a Sigmund Lubin rendező által 1907-ben készített és bemutatott The Unwritten Law volt, amely a híres építész, Stanford White 1906-os meggyilkolását dolgozta fel. A bűncselekményt egyébként egy féltékény férj, bizonyos Harry Kendall Thaw követte el, miután tudomására jutott az építész és szerelme, Evelyn Nesbit táncosnő közötti viszony. A film érdekessége, hogy Nesbit saját magát játszotta el, és a történet a későbbiek során még két alkalommal feldolgozásra került (az 1955-ös The Girl in the Red Velvet Swing valamint az 1981-es Ragtime című filmekben).

Abban viszont mindenki egyetért, hogy a történelem legelső dokumentumfilmje, amely már narrációt is tartalmazott és minden ízében a műfaj úttörőjének tekinthető, Robert Flaherty Nanook of the North című 1922-es filmje, amely egy kanadai Inuit eszkimó életét mutatja be. Annek ellenére, hogy a jelenetek többsége megrendezett volt, egyértelmű, hogy Flaherty a dokumentumfilmek atyjának tekinthető (megjegyzés: valószínűleg sikerül a napokban hozzájutnunk eme első film egyik kópiájához, úgyhogy hamarosan ismét exluzív anyaggal jelentkezünk). Flaherty egyébként még három filmet készített ezen kívül, az 1926-os Moana, szamoai őslakosok, a Man of Aran (1934) nyugat-írországi halászok életéről szól, míg utolsó alkotása, az 1948-as Louisiana Story a címben szereplő amerikai állam vadvilágáról mesél. Aztán persze lehet műfaj kategóriánként is elsőket találni, vegyük például Merian C. Coopert és Ernest B. Schoedsackot, a legendás King Kong rendezőit, akik tulajdonképpen az első útifilmet készítették a Grass: A Nations Battle for Life című 1925-ös filmmel. Ez a Bakhtyari törzs vándorlásait mutatja be, amelyet a friss és gazdag földek reményében tettek meg hónapról-hónapra. A törzsi téma egyébként későbbi, Chang: A Drama of the Wilderness című alkotásukban is megmaradt, amely egy thaiföldi bennszülött család életét tárja a nézők elé.

Amit fontos megjegyezni, hogy ezek a filmek nem olyan extrákkal dúsított csodák, mint a mai doksik, a kornak megfelelő technológiával készültek, ebből kifolyólag sokan valószínűleg nevetségesnek tartanák őket. És végezetül, hogy ne ragadjon el teljesen minket az Amerika-majmolás, beszéljünk az európai elsőkről (most tekintsünk el a fenti Lumiere-féle filmektől, a tényleges doksikra koncentrálunk).

Az öreg kontinensen az első dokumentumfilmek városokat bemutató filmek voltak, a legelsőt az Alberto Cavalcanti - Walter Ruttman páros jegyzi, Berlin - Symphony of a Big City című alkotásuk 1927-ben látta meg a napvilágot és a címben is szereplő várost mutatja be. A kor szellemének megfelelően a szovjetek sem kívántak lemaradni az új műfaj úttörői mögött, Dziga Vertoy 1929-ben elkészítette a The Man with a Movie Camera című filmet, amely Moszkva, Kijev és Odessza városának hétköznapi életét mutatja be. Talán az ebben alkalmazott különlegesen új montázs-technikának köszönhető, de az összes eddig említett film közül eme cikk szerzőjét ez a produkció érdekli a legjobban.

A húszas évek végén még két jelentős európai alkotás született, a francia Jean Vigo On The Subject of Nice című, 1930-as filmje és Sergei Eisenstein (majdnem Einstein) 1928-as October - 10 Days that shook the world névre hallgató érdekes műve. Ez utóbbi is érdekes témát feszeget, a bolsevik forradalom napjait és utóhatásait mutatja be. Ezzel rövid történelemóránk végére értünk, remélhetőleg mindenki élvezte ezt a nem mindennapi utazást, amelyből kiderült, hogy a hivatalos álláspontok szerint a DOKUMENTUMFILM 2022-ben fogja 100. születésnapját ünnepelni.

Cikkszerző: nightfly

Hozzászólás írása: