A következőkben annak a dokumentumfilmnek a bemutatása következik, amelyik a két legnagyobb, nemzetközi DVD webáruház toplistáján, a dokumentumfilm kategóriában, a legtöbb példányban eladott alkotás címmel büszkélkedhet. Spike Lee When the Levees Broke című doksija egy nemrégiben történt döbbenetes katasztrófával, a Katrina hurrikán pusztításával foglalkozik. Annyiban különleges ez a produkció, hogy itt nem a rendező gondolatait ismerjük meg film formájában, hanem a tragédiát megélők saját szavaikkal mesélik el a történetet. Nincs narráció, Lee saját felvételeit csak kevés esetben egészítik ki tévétársaságok archív képsorai, akkor is csak nagyon szükséges esetben és helyen.
Maga a DVD tulajdonképpen három korongból áll, ez a három lemez pedig 4, pontosan egy órás filmet tartalmaz, amelyek különböző szemszögből vizsgálják az eseményeket. Az első film a Katrina előtti pillanatokat mutatja be, amikor sok new orleansi városlakó hagyja el lakhelyét, de közben ugyanennyien a városban maradnak, hogy ott próbálják meg túlélni a vihart. Hiába a kormányzó felszólítása az evakuálásra, szállítójárművek híján a gépkocsival nem rendelkező, zömében afro-amerikai szegénytömeg kénytelen a városban meghúzni magát. A tragédia azonban a vihar közben és után történik, 2005. augusztusának végén a New Orleans legnagyobb épületébe menekített városlakók számára elszabadul a pokol. A rosszul tervezett gátak és védőfalak átszakadása következtében mindent elönt a víz, a város 80%-a víz alá kerül, ez pedig magával hozza az emberek tömeges pusztulását is.
A második film a túlélőkkel készített interjúkat mutatja be, amelyben a tragédiát átélt városlakók arról számolnak be, hogy az olyannyira hazafi George W. Bush által ígért segítség nagyon lassan érkezett, sőt a legtöbb ígéret csak ígéret maradt. A harmadik rész tulajdonképpen egy útifilmnek is betudható, Lee az ország minden sarkába elmenekült túlélőket keresi fel, akik semmit sem tudnak családjukról, barátaikról, szomszédaikról. A negyedik, és egyben záró film, a város újjáépítésére tett törekvéseket mutatja be, valamint azt, hogy a biztosítótársaságok szinte egy fillért nem hajlandóak fizetni a károsultaknak, különböző jogszabályi okokra hivatkozva. Igen, kedves Olvasók, a világ vezető szuperhatalmának tartott rothadó társadalom ezúttal is cserbenhagyta szegényeit, akik pedig alapját képezik a hatalmas fejlődésnek.
Hiszen az Egyesült Államok az Indonéziát sújtó cunami idején, két nap alatt milliós segítséget jutattott el a távol-keleti országba, vagy elég, ha a legutóbbi Panamát és Guatemalát sújtó hurrikánra és az azt követő amerikai segítségre gondolunk. Vajon ez az ország miért felejtette el saját polgárait majdnem egy hétig? Vajon azért, mert az áldozatok és a károsultak 90%-a, valamint az egész város lakosságának 70%-a afro-amerikai? Nem, ez nem a szerző rasszista elmélete, a túlélők, és maga Lee, a rendező is ezt az okot tartja a leginkább hihetőnek: a Bush-kormányzat rasszizmusát. Döbbenetes.
A When The Levees Broke című film csak látszólag szól magáról az ötös erősségű Katrina hurrikánról és pusztításáról, valójában azt próbálja megmutatni, hogy a csillogó felszín alatt, mekkora megosztottság uralkodik ebben a több százmilliós országban. Nem is azzal lenne a gond, hogy létezik a megosztottság, a rasszizmus és az osztályellentét, hiszen bár ezek is nagyon rossz dolgok, tulajdonképpen mindenhol léteznek. A legfőbb probléma az, hogy ezt a dolgot a kormányzat megpróbálja nem létezővé tenni, propagandisztikus eszközökkel csak a csillogó felszínt mutatja be, és amikor a leginkább szükség lenne a segítségére, akkor villantja ki a foga fehérjét.
A film ellen róható fel az, hogy mindenkit egy kalap alá vett, aki a kormányzati oldalon dolgozott, pedig rendkívül sokan tényleg szívüket-lelküket beleadták abba, hogy segíthessenek honfitársaikon. A segélyszervezetek, mentőcsapatok tagjai a hírcsatornák felvételei szerint is megpróbáltak erőn felül segítséget nyújtani, bár a megfelelő pénzügyi és politikai háttér hiányában ez nem mindig ment zökkenőmentesen.
Viszont ezen kívül csakis a döbbenet és a düh uralkodhat el a nézőn, látva a megrázó képsorokat, többek között például azokat amelyeken katonák tartják vissza a menekülő amerikai (fekete) lakosokat az amerikai fehérek házaitól és környékéről. Ez is napjaink Amerikája.
A rendező még azt a felvetést is elképzelhetőnek tartja, hogy a gátakat szándékosan rongálták meg, csak azért, hogy az afro-amerikai lakosok földjeit aztán dagadt, kapzsi fehér befektetők megkaparinthassák. Ha ezeket a dolgokat a kedves Olvasó egy háborodott elme összeesküvés-elméletének tartja, akkor túl sok híradót nézett már. Hiszen mit lehet még írni egy ilyen sokkoló erejű filmről? Látni kell!
