A sok sorozat tengerében egy-egy rövidebb dokumentumfilm
a szó szoros értelmében igazi felüdülést jelent. Bár a The
Foetus Snatchers esetében ez, már csak a témájánál fogva
sem állja meg teljesen a helyét. A gyilkosságok és emberrablások
közül is a legundorítóbbak egyikét járja körül ez a rövid
film. Azokról a gyilkosságokról szól, amikor elmeháborodott
nők megölnek terhes anyákat és kivágják a testükből a
gyermekeiket, hogy aztán azt a magukénak mondják. És nem is
kevés ilyen eset van. Ebben a 45 percben ilyen esetek közül
ismerhetünk meg néhányat, tényleg hatásosan megkomponált és ezáltal
valóban megdöbbentő formában. Vannak hatásvadász
pillanatok - de talán nem is nevezhetők ilyennek -, de az egészét tekintve ez a film hiteles és
tanulságos is egyben. Ezúttal is rádöbbenhetünk, hogy az a
társadalom, amelyet annyira imádunk és istenítünk, valahol
mélyen romlottabb bármelyiknél. Mert míg a legtöbb országban
vallási, ideológiai okokból, esetleg anyagi helyzet miatt
gyilkolnak, addig az Egyesült Államokban különféle fóbiák és
szellemi betegségek vezetnek a legtöbb gyilkossághoz. Sehol
sem tökéletes az élet, még a tökéletesnek hitt Államokban sem.
A filmben az a leginkább sokkoló, hogy olyan nők követik el
ezeket a szörnyű tetteket, akik lehetnének akár bármelyikünk
szomszédjai és mi teljesen normálisaknak gondolnánk őket.
A legtöbb fiatal, tökéletesnek hitt családanya, aki nem bír
megbirkózni a gyermektelenség gondolatával és ezért súlyos
személyiséghasadással kell szembenéznie. Ennek pedig szinte
minden esetben tragédia a következménye. Az egyes esetek közt
megcsodálhatjuk Amerika csodálatos tájait és barátságos
kisvárosait.
Sokkoló, tanulságos és hiteles történet olyan gyilkosságokról,
amelyek az emberi lény legszentebb pillanatait mocskolják be.
Csak erős idegzetű doksirajongóknak.